-Én mindig veled maradok. Ennyi nem elég?
Megcsókoltam számon kószáló ujját, és elmosolyodtam.
-De elég,egyelőre.
Makacsságom láttán mérgesen legyintett. Tehát ma este egyikünk sem adja be a derekát. Olyan erővel fújta ki a levegőt, hogy az majdnem morgásnak hangzott.
Megsimogattam az arcát.
-Figyelj rám - mondtam. - Jobban szeretlek, mint az egész világot együttvéve. Ez nem elég?
-De igen,elég - felelte mosolyogva. - Örök időkre elég.
Aztán lehajolt, és újra a nyakamhoz érintette hűvös ajkát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Machinegunbaby 2010.08.23. 22:29:36