nem bírom.
kezdődik megint....egésznap feszült vagyok és remegek. persze erről senkinek nem szólok a környezetemben. egy: van elég baja mindenkinek kettő: az első ok miatt nem is érdekelné őket három: mi a jó istent tudnának csinálni? nekem az nem hat,hogy nyugodj meg majd elmúlik. túl rég óta tart ez,hogy bevegyem. francba már. én nem akarok frontinon élni,könyörgöm nem. tessék,most például hányingerem is van. érzem,hogy hánynom kell de nem megy. nem tudom eldönteni mitől lehet,mármint a hányinger. tennem kell valamit,tudom,érzem. nem maradhat így. visszavonom amit az elöbb mondtam,hogy nem veszem be a témát...az isten szerelmére,segítség kell. valaki...könyörgöm. nem bírom idegekkel. kész agyrém. bocsánat,de ezt muszáj volt leírnom...felhívni ilyenkor nem fogom azt aki megnyugtatna...már alszik. anyááám,mit nem adnék ha olyan jó alvókám lenne,mint neki,csak egy napig legalább,hogy kipihenjem magamat. két percenként összesírom magamat,becoming insane. egyszerűen tükörbe nézni sem tudok mert elborzadok magamtól...azok a karikás szemek..ááá. persze ti ebből semmit nem láthattok,túl jól véd az alapozóm,picsába. remélem egyszer se fogtok olyan szinten összetörtnek látni,mint most vagyok,ha mégis,elnézést előre. nem értem....NEM ÉRTEM A KURVAÉLETBE. ez az állandó remegés megőrjít. és most itt egyedül a sötét szobába elfog a rettegés,megtörtem gyerekek,ennyi. kezd ez a bejegyzés rémálomnak kinézni. tejóég. még a kedvenc rajzfilmem kedvenc része se tud lenyugtatni...bár meglehet,hogy azért mert egy igazán melankólikus versről van benne szó. megpróbálok aludni,fáradt vagyok iszonyatosan de nem megy az alvás. lehet olvasok valamit,hátha attól elálmosodok. a zene már nem segít :S

úgy érzem,hogy össze lehetne csukni,mint a kertiszéket (csakhogymaiskurvavicceslegyek:D).

csók.

és zöldnyúlforpresident